20. bejegyzés

Itt a 20. rész remélem tetszik!!!

Puszi és ölelés: Berta :)

  "Harry"

Nagyon jót fürödtem az én hercegnőmmel és most a kanapén fekszünk és nézzük a tv-t.

 Mind a ketten nagyon elfáradtunk a nagy fürdésben és kis idő múlva mind a ketten elaludtunk a kanapén.

Pár óra múlva arra keltem hogy valami csattant egy nagyot.

Felültem a kanapén és láttam hogy Berta nincs ott.

Körbenéztem a szobában de nem találtam sehol.

Egy kis idő után a konyhában találtam meg vérző fejjel.

-Te jó isten! Berta! - rohantam oda hozzá

-Harry! Fáj a fejem! Nagyon! Segíts! - mondta sírva

-Várj megnézem! - mondtam és ránéztem a fejére

A tarkóján egy óriási repedés volt amiből egy nagy üvegszilánk állt ki és iszonyatosan vérzett.

-Most beviszlek a korházba! - mondtam majd felkaptam és beültettem a kocsiba

Még szerencse hogy a múltkor épp a korház előtt mentünk el így tudtam hova kell menni.

5 perc volt az út de így is örök valóságnak tünt.

A korházban rögtön belebotlottam egy orvosba aki egyből kikapta a kezemből a vérveszteségtől sápadt barátnőmet majd elrohant vele.

Én leültem a folyosón és a nagy izgulásban elaludtam.

Kb. fél óra múlva arra kelltem hogy valaki ébresztget.

- Doktor úr! - pattantam fel a székről

- A barátnője sebét ellátuk és bekötöttük most pedig alszik! - mondta az orvos

-És holvan? - kérdezősködtem

- Egy külön szobában ahol két ágy van így ön is itt tud maradni ha szeretne! - mondta az orvos majd elvezetett a szobához és ott hagyott.

Egy ideig csak néztem az alvó barátnőmet aztán elaludtam.

"Reggel"

Reggel mikor felébredtem Bertát nem találtam az ágyban de tudtam hogy itt nem lehet semmi baja.

Egy ideig vártam aztán egy nővér jött be a szobába aki a barátnőmet tolta egy tolókocsiban.

  - Hercegnőm! - mentem oda hozzá és átöleltem majd megcsókoltam

- Harry! - mondta majd megcsókolt

- Én most magukra hagyom önöket! Kérem nagyon vigyázzon rá mert elég gyenge! - mondta az ápoló és elmendt

- Gyere felraklak az ágyra! - mondtam és kivettem a kocsiból

- Köszi! - mondta és megcsókolt

- Tudod mennyire megijesztettél? - néztem bele gyönyörű szemeibe

- Igen tudom! De nem állt szándékomban hidd el édes! - mondta és arcomra tette kezeit

Én csak mosolyogtam majd megcsókoltam.

"1 hét múlva"

Egy hét múlva haza vihettem Bertát a korházból és most épp haza értünk.

Mikor beléptünk az ajtón már nagyon fáradt volt.