Directioner-nek lenni néha nehéz! :)

One Direction...sok­ tini lány életében egy nagy szó egy kis szívben, szerintem mindenki tudja milyen remek emberekből áll ez a banda Niall Horan, Zayn Malik, Liam Payne, Harry Styles és nem más mint a mi örök bolondunk Louis Tomlinson. Felvállaltuk a legnehezebb dolgot...azt hogy Directionernek valljuk magunknak.

Bolondok vagyunk, mert olyanra vágyunk amit lehetetlen hogy megkapjunk, de harcolunk! Ki nem akarna egy olyan fiút mint pont ők. És ezzel elkezdődött életünk legnehezebb napjai. Nap mint nap látni oldalról oldalra hogy épp hol vannak, hol voltak mit csináltak és mit követtek el az nap. Látni hogy más szerencsés rajongókat ölelgetnek vagy épp egy puszit nyomnak az arcukra. Szívfájdító dolog, mert szerintem nem tagadhatjuk hogy sokszor mi kívánkozunk más lányok helyébe, csak nekünk nem adatik meg ez a lehetőség. Remények vágyán kívánja szerintem az összes lány hogy egyszer találkozzunk velük. Nem tehetünk semmit csak várunk és várunk. Felüdítő pillanat mikor a fiúk kijelentik "egy nagy bejelentést teszünk, készüljetek" arra várunk hogy szóba hozzanak "Hi Hungary" vagy talán a legjobbat " I love you Hungary".

S látni azt hogy valamelyik fiú könnyeket ereszt világnak, olyan mintha egy családtagunkról­ beszélnénk, vele "velük" együtt érzünk, és velük együtt sírunk érezzük át azt a fájdalmat. S mikor felderült az a hír is hogy Louisnak, Zaynak barátnője lelt, mindenkinek összetört a szíve, hosszú hónapok után sikerült csak elfogadnunk hogy ha ő is boldog nekünk is annak kell lennünk, de legbelül szerintem senki se boldog. És Harry boldogsága...ta­lán számunkra a legnehezebb dolog, mindenki tudja miért. Kitartóan viseljük, már ameddig tudjuk...sokszo­r már a posztereim szétmarcangolás­ára törekszem de megállok, és elgondolkozok úgyse tarthat örökké. Zenéjükben saját magunkat éljük át, az irántuk érzett szerelmünket a reményt. S pont mindezért kell hinnünk abban annak ellenére is hogy számunkra most ez a legnehezebb dolog hogy ha kitartóak vagyunk minden sikerülhet, valóra válhatnak álmaink!

Puszi: Berta :)